SzelidF 728x90 03 

A meddőség lelki okairól

  

Kedves Olvasónk!

Ezen az oldalon részleteket talál Simon Katalin 2011.-ben készített szakdolgozatából. A dolgozat a Károli Gáspár Református Egyetem BTK Pszichológiai Intézet Mentálhigiénés Segítő Szakirányú Továbbképzési Szak diplomadolgozata. A meddőség lehetséges lelki okaihoz szeretnénk egy összegyűjtött szakirodalmi anyagot közzétenni (a teljesség igénye nélkül), melyhez ezt a dolgozatrészt közöljük, rávilágítva ezzel arra, hogy a meddőség igen összetett testi-lelki működésbeli zavar következménye lehet.

A dolgozat témája a funkcionális meddőség volt, ezért az idézett anyag a meddőség e fajtájára fókuszál. Ugyanakkor a szakmai és kutatási anyagok bizonyítják, hogy amennyiben a meddőséget organikus elváltozások eredményezik, a lelki működésben ugyanúgy előfordulhatnak a funkcionális meddőséget is megteremtő lelki működések, akadályok. Ezért érdemes, és szükségszerű is ezen működések felismerése és meghaladása.

A mesterséges megtermékenyítés legyőzheti a testi-organikus akadályokat, de a figyelem csak a testre fókuszál. A meddőséget eredményező lelki akadályok azonban még létezőek, feldolgozatlanul maradnak, s a későbbiekben az anya-gyermek kapcsolatban, vagy a párkapcsolatban nehézséget okozhatnak. A várandósság alatt, vagy a gyermek születése utáni megváltozott élethelyzetben váratlanul felszínre törhetnek. Ezeket a tovább hurcolt hibás mintákat aztán akaratlanul is továbbadjuk gyermekeinknek, számukra is megnehezítve a gyermekvállalást. Egyetlen édesanya sem tenné ezt tudatosan, ezért szeretném felhívni a figyelmet erre a transzgenerációs hatásra.

A meddőség, bár nagyon nehéz teher, mégis a segítségünkre lehet abban, hogy a kiváltó lelki okok meghaladásával, feloldásával gyermekeink jövőjét, életminőségét, az ő szülővé válásukat is segíthessük! Az édesanya igaz vágya ez, hogy gyermeke is lelki egészségben és örömben élhessen! Olvasson, gondolkodjon erről, és ha úgy érzi, forduljon hozzánk, vagy más szakemberhez, hisz ha már ezt olvassa, igaz mély elköteleződés született Önben, induljon hát bátran tovább!    

 

A FUNKCIONÁLIS MEDDŐSÉG LELKI HÁTTERE – IRODALMI ÁTTEKINTÉS

Az orvoslás egyre korszerűbb eljárásokkal komoly erőfeszítéseket tesz arra, hogy egy természetes folyamatba, a fogantatásba akadályként belépő testi elváltozásokat korrigálni tudjon. A korrekció azonban az ismert statisztikák szerint csak 25-35% körül sikerül. A sikertelenség aránya ennél is magasabb a funkcionális meddők körében. Az AR eljárások magas számú sikertelenségnek oka a probléma megközelítésének egyoldalúságában rejtőzik.

A fogantatás, és a magzat egészséges fejlődése, majd világrajövetele nem csak a test “kémiáján”, fizikai egészségén múlik. Ezt jelzi az a tény is, hogy, bár a legmodernebb beavatkozásokkal ma már azt el lehet érni, hogy a hormonálisan, tudományos alapossággal előkészített méhnek csupán csak be kéne fogadnia saját megtermékenyített petesejtjét, az esetek döntő többségében ez mégsem sikerül. Vagy ha mégis, akkor minden orvosi felügyelet ellenére igen nagy számban fordulnak elő vetélések, egyéb terhességi problémák, koraszülések és alacsony súllyal születések .

 

1. Pszichoszomatikus megközelítés

A betegségek gyakran multiplex etiológiai tényezők talaján keletkeznek, melyből következik, hogy a beteg nem csupán egy megbetegedett szerv hordozójaként vizsgálandó, hanem őt teljességében, mint embert kell kezelni, figyelembe véve a pszichológiai és a szociális tényezők hatásait is. Ez a pszichoszomatikus orvoslás lényege. Más szavakkal: „ a pszichológiai megértés, amely a beteg intim, emocionális problémáit igyekszik megközelíteni, gyógyító eszközzé kell váljon, éppúgy mint bármilyen gyógyszer vagy műszer.” B.Luban-Plozza –W.Pöldinger-F.Kröger: Pszichoszomatikus betegek az orvosi gyakorlatban Animula, 1994. (17.o.)

A szerzők a nőgyógyászati betegségek és a funkcionális sterilitás pszichoszomatikus megközelítését is tárgyalják. Kiemelik a ki nem élt, fel nem dolgozott konfliktusok, partnerkapcsolati zavarok szerepét, de a meddőségben közrejátszhat az anya negatív viszonyulása testéhez, a menstruációhoz, vagy a szexualitáshoz, mely áttevődött leányára. Az orgazmusra képesség zavara, vagy hiánya, a frigiditás, az önmegtartóztatás tartós neurovegetatív feszültséget, ösztönös nyugtalanságot eredményez, amely a szorongásos neurózis rejtett formájában nyilvánul meg.

A funkcionális sterilitásban szerepet játszhat az, hogy egyes nők a szexuális aktusokat a fertilis időszakban ösztönösen kerülik. Ismert az is, hogy a szorongásos állapot a méhnyak és méhkürt kontrakciójához vezet, így akadályozva meg a spermiumok bejutását, a hormonális egyensúly megbomlása pedig anovulációs ciklusokat okozhat. Még a férfiak spermiogram-paraméterei is ingadozhatnak, korrelálva a munkahelyi, családi megterhelésekkel.

A funkcionális sterilitás mellé egyértelműen specifikus személyiségtípust nem lehet meghatározni. „Goldschmidt (1973) az irodalomban leírt személyiségjegyeket az alábbiakban foglalta össze:

1. férfiasan rivalizáló nő, kifejezett uralkodási törekvéssel, függetlenség utáni vágyakozással

2. fizikálisan és pszichésen éretlen nő, akinek leginkább kiütköző ismertetőjegye a függőség

Fontos figyelmeztetést is megfogalmaznak a szerzők, amit az AR beavatkozások előtt érdemes lenne megfontolni, nevezetesen: „Az orvosnak tudatában kell lennie, hogy a funkcionális sterilitás esetleg a beteg nő önvédelmét célozza, így megszüntetése végzetes következményekkel járhat!”

Goldschmidt (1973) felveti, hogy nem csak funkcionálisan steril nőről, hanem ésszerű lehet funkcionálisan steril házasságról is beszélni, ezért a partnerkapcsolatot is fel kell venni a terápiás tervbe. „A funkcionálisan steril pároknál gyakran ragaszkodóan szimbiotikus a kapcsolati mintázat. A párkapcsolati mintázat szilárd hierarchikus rendet mutat: míg az egyik partnernek domináló a viselkedése, addig a másiké alkalmazkodó.” (uo.80.o.)

Szerzők felhívják a figyelmet arra is, hogyha a steril pár gyermek utáni vágya erősen „túlértékelt”, és egyidejűleg a kezelő orvos depresszív lehangoltságot, vagy egyéb pszichoszomatikus tünetet érzékel, akkor a pszichodimanikus szempontok különösen figyelmet érdemelnek, a pszichoterápiának helye van az orvosi beavatkozások előtt. B.Luban-Plozza –W.Pöldinger-F.Kröger: Pszichoszomatikus betegek az orvosi gyakorlatban Animula, 1994. (11.-80o.)

  

A Nyíregyházi Jósa András Kórházban folyt kutatások eredményeit a „Meddőségi pszichoszomatika az Agy évtizedében” című előadásban összegezték. A kutatók összefüggéseket találtak a pszichés működés és a hormonszintek megváltozása között. (MMPI tesztet alkalmaztak) Pl: az oestradiol szintjének emelkedése és a szorongástünetek erősödése együtt jár, hasonlóképpen a testosteron szintjének emelkedésével együtt jár az akut szorongás, az elbizonytalanodás és a pszichovegetatív tünetek erősödése. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a szorongásos reakciók és az LH szintek esetében is. Az FSH és az impulzivitás skála értékei negatív korrelációt mutattak, azaz minél gyengébb az önkontroll, minél alacsonyabb a frusztrációs tolerancia, annál alacsonyabb FSH értékeket találtak.


Szerzők szerint „van alapja annak a feltételezésnek, miszerint a meddőség esetén a speciális élethelyzetekből, problémakezelési sajátosságokból adódó szorongás (is) előidézheti a hormonszintek változásait- és kevésbé valószínűsíthető, hogy a hormonszintek változásai idézik elő a szorongást.”

A szerzők az agykutatás eredményeit is felsorolták, melyek közül kiemelem a következőket:

„- minden pszichés történés egyben biokémiai történés, üzenetváltás

- az üzenetközvetítésben neurotranszmitterek, peptidek és hormonok is részt vesznek

- a hírmolekulák egyes pszichés funkciók, élményminták hordozói

- a pszichoterápia közvetett, szavakkal kiváltott idegsejt aktivitást eredményez

- a pszichoterápiák mérhető változást okoznak a hírvivő anyagokban

- a pszichoterápiák több receptorra hatnak egyszerre, ezért hatásuk összetett

- a gyógyszeres és pszichoterápiák együttesen hatékonyabbak, mint egyedi alkalmazásban”

Vizsgálataik eredményei is megerősítik azt a tényt, hogy a meddőség kezelésében az orvosi beavatkozások mellett a pszichológiai szempontok figyelembevételét és a pszichoterápia alkalmazását elengedhetetlennek kell tekinteni. A pszichoszomatikus zavarok típusainak megfelelően más-más lehet a munkamegosztás módja és mértéke, melyre szerzők javaslatot is megfogalmaznak. Szerzők: Husztiné Hajnal E.- Gál J.- Nyírcsák J.-Péli Toóth J.: „Asszisztált reprodukció-ezredvég” Elhangzott az Magyar Asszisztált Reprodukciós Társaság II. Nemzeti

Kongresszusán,1999.június18-19.Debrecen http://www.shp.hu/hpc/userfiles/energonplusz/meddosegi_pszichoszomatika_az_agy_evtizedeben.pdf

  

Szendi Gábor írásaiban részletesen ismerteti a meddőséggel kapcsolatos külföldi kutatások eredményeit, összehasonlításukat, a meddőség okainak és kezelésének legújabb ismereteit. Az alábbiakban ezekből szeretnék idézni néhány olyan információt, amely kapcsolódik dolgozatom témájához, és a fent említett vizsgálati eredményekkel korrelálnak:

Wasser és munkatársai (1993) állítása az, hogy nem a meddőség okozza az extrém szorongást, hanem a szorongás okozza a funkcionális meddőséget. Eredményük szerint a funkcionális meddőséggel IVF-en részt vett nők szorongásszintje …szignifikánsan magasabb volt az organikus okokból meddő nők szorongásszintjénél. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen az IVF kezelésen résztvettek közt a szorongás és depressziószint alapján nagy valószínűséggel "ki lehet szűrni" a funkcionális okokból meddőket, és az eredmények szerint éppen ők, vagyis a magas szorongás vagy depressziószintet mutatók a legsikertelenebbek az IVF kezelések során. Ez azt igazolja, hogy itt a medikális módszerek nem tudják áttörni az evolúciós "védővonalakat". 

“Smeenk és mtsi. (2005) az IVF-ben vagy inszeminációban sikertelen nőknél szignifikánsan magasabb adrenalin szintet mutattak ki vizeletből a kezelést megelőzően és az embrió-beültetéskor, és a kezelést megelőzően a depresszió pontszám is magasabb volt.” Szendi G.: A női funkcionális meddőség evolúciós értelmezése Megjelent: Mentálhigiéné és Pszichoszomatika. 2007, 8(1):5-48.

Előbbiekben felsoroltak alapján ajánlatos figyelembe venni, hogy a meddőség érzése, az, hogy „nem vagyok képes, nem vagyok jó még erre se, tehetetlen vagyok”, egyre mélyebb csalódásba, bűntudatba sodorhatja a nőt és a férfit is, aminek eredményeként egyre tartósabbá válik a szorongás, kialakulhat depresszió, ami a termékenységet gátló, fentiekben bemutatott testi hatásokban manifesztálódik.

 

2. A meddőség evolúciós értelmezése

Eddig a meddőség testi és lelki aspektusait vizsgáltam, de beszélnem kell az emberről, mint aki egy környezetben, kapcsolatrendszerben élő “pszichoszociális” lény. Milyen változáson mentünk keresztül, milyen hatásokra is lettünk olyanok, amilyenek jelenleg, mint emberek, vagyunk? Így ír erről Kopp Mária:

„Míg az emberiség génjei évezredeken át a vadászó-halászó, illetve földműves életformához alkalmazkodtak, ma génjeink igen nehezen tudnak megbirkózni az utóbbi évszázadban tapasztalt igen gyors, és elsősorban pszichológiai válaszokat igénylő kihívásokkal, szinte teljes életforma váltással. A korai anya-gyermek kapcsolat megváltozása, a lakóhelyi és munkahelyi környezet urbanizálódása, a nagycsalád értékátadó szerepének jelentős gyengülése, a tömegtájékoztatás norma és értékközvetítő szerepének előtérbe kerülése az emberi adaptációs képességeket rendkívül súlyos, és korábban nem tapasztalt szakítópróbának teszik ki, ami az adaptáció zavaraiból származó egyensúlyvesztés pszichológiai és élettani következményeit eredményezi (Nesse, 2004)”. Kopp M.-Martos T.:A magyarországi gazdasági növekedés és a társadalmi jóllét, életminőség viszonya Készült a Jövő Nemzedékek Állampolgári Biztosának megbízásából 2011.(2.o.)

  

Értelmezhetjük ez alapján a meddőséget az adaptáció zavaraiból szármzó egyensúlyvesztés következményének, és ha ezt továbbgondoljuk, máris az evolúciós elmélethez érkezünk. Szendi Gábort idézve a meddőség, bár ha orvosilag megmagyarázhatatlan, de az evolúció szempontjából bizonyára valamilyen tartalommal, szándékkal bír.   “Lehet, hogy a szervezetnek jó oka van nem teherbe esni? Vagyis a meddőség nem hibás, hanem helyes válasz bizonyos körülményekre? Másként: a meddőség az anya és a meg nem született utód védelmében történik?az evolúció a szaporodás idejének és mértékének szabályozására számos idegi és hormonális mechanizmust "dolgozott" ki, s ha a körülmények, az egyéni tapasztalatok nem kedvezőek, a szervezet erről "tudomást szerez" és "megmakacsolja magát". Szendi G: A meddőség pszichoszomatikája Megjelent: Élet és Tudomány, 2001 56(6):172-174.

Szerző itt szól arról is, hogy az adott egyén az idők során folytonosan változtatja pozícióját a számos külső és belső változó hatására a fertilitás és a meddőség között, azaz lehet, hogy bizonyos időszakban az anya vagy a gyermek szempontjából nem biztosítottak az optimális feltételek, így a meddőség evolúció által vezérelt védekezés, mely a feltételek változásával megszűnhet, azaz létrejön a fogantatás.

 

3. Pszichodinamikus megközelítés

A fejlődéslélektan vizsgálatai szerint lépcsőről lépcsőre lépegetünk az életben, minden szinten érhet bennünket valamilyen trauma, krízis, vagy olyan hatás, ami visszavet a harmónikus fejlődésben. Ezek átélésének kora, módja, a feldolgozáshoz kialakított eszköztárunk alakítja személyiségünket, gazdagítva belső erőnket, vagy visszavetve előrehaladásunkat. Szeretném itt röviden felvázolni, feltételezésem szerint mely hatások lehetnek, amik szerepet kaphatnak a funkcionális meddőség kialakulásában:

 

3/1. Magzati kor zavarai

Ma már tudjuk, hogy Locke állítása, miszerint a csecsemő lelke „tiszta lap” – tabula rasa – melyet majd a gyermek tapasztalatai írnak tele, bizonyítottan tévesnek minősül. A csecsemők génjeikben genetikai tartalmakkal jönnek a világra, melyek megnyilvánulásaira és kifejlődésére az élet folyamán a környezeti, szociális tényezők is befolyással vannak. A fogantatás pillanatában kialakul génszerkezetünk, mely vezérli sejtjeink növekedését, kinézetünket, temperamentumunkat. Fejlődésünk először az anyaméhben, mint viszonylag zárt rendszerben történik, születésünk után pedig családunk, majd egyre tágabb környezetünk vesz körül, ami hat ránk, és mi visszahatunk környezetünkre.    

Egyre több kutatás igazolja, hogy a magzat édesanyja szíve alatt nem egy öntudatlan lény, hanem hall, érzékel, és átéli édesanyja érzéseit is. Ezért írtam viszonylag zárt rendszert az előbbiekben, mert a magzat az anyaméhben édesanyja közvetítésével már érzékeli a külvilágot is. Hipnózissal, módosult tudatállapotban a magzati élmények felnőtt korban is előhívhatóak, így feltárhatóvá válnak az ebben a korban elszenvedett traumák, sőt nemcsak feltárhatóak, de a gyógyításukhoz is segítséget nyújthatnak ezek az információk mind a kliens, mind a terapeuta számára.

  

Ferenczi (1913) szerint dőreség lenne azt feltételezni, hogy a lelki élet a születéssel veszi kezdetét. Ha így lenne, nem maradna életben egyetlen csecsemő sem… Rendkívül szoros az anya személyisége, a terhesség alatt őt ért hatások, és a babák születés utáni viselkedése és fejlődése között: krónikus stresszek, tartós interperszonális konfliktusok, az anya személyiségzavara, a számára szignifikáns személy elvesztése a terhesség alatt a koraszülések, neurológiai károsodások, pszichózisok szignifikánsan magasabb számában mutatkozik meg (Verny 1996). Piontelli óta tudjuk, hogy az a kapcsolat folytatódik anya és gyermeke között a születés után, amelyik annak előtte volt (Piontelli 1992)”Raffai J.: Anya-magzat kapcsolatanalízis: egy különleges kapcsolati kultúraPszichoterápia VIII.évf. 1999 január 14-20. 

  

“Lester Sonntag német gyermekgyógyász kutatása háborúban fogant babák körében világított rá elsőként a prenatális lét pszichológiai szempontú vizsgálatának fontosságára. A prenatális stressz hatása a személyiségfejlődésre generációkon is átnyúlik: a gyerekek felnövekedve szorongók, konfliktuskerülők, visszahúzódók voltak, és növekedett körükben a szkizoid és depresszív zavarok száma.” Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok Párbeszéd a babával az anyaméhben Press Publica, 2002

  

Magyarországon is életre hívták a Pre-és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaságot, mely a várandósságot az anya és méhen belüli babája között aktív dialógusnak tekinti, és magát a kapcsolatot fejleszthetőnek tartja.

 

Vélekedésem szerint hatással van a nő saját anyaságához való viszonyára az, hogy hogyan várta őt édesanyja. Várt gyermek volt, vagy „csak besikerült”? S ha várt, fiúnak, vagy lánynak várták? Ma már ultrahangos vizsgálattal a várandósság alatt meg tudják határozni a gyermek nemét, de a mai 20-30-as, vagy idősebb korosztály tagjainak neme csak születéskor került napvilágra. Bizony köztük gyakran előfordult hasonló eset: sokszor halljuk, főleg elsőszülött nőknél: „engem fiúnak vártak”. Olyan esetről is tudok, amikor az édesapa meg sem látogatta újszülött gyermekét és feleségét, mert „csak lány” lett. Ebből a kislányból egy fiúkkal fára mászó, versengő kislány, majd kemény, mindent elintéző, megoldó, férfias üzletasszony lett, aki nem talált megfelelő férfit maga mellé, több válás és csalódás után sem. Vajon megérezte, hogy azt várják tőle, fiú legyen? A fiúk pedig nem szülnek!

 

“Bizonyos környezeti tényezők belejátszhatnak abba, hogy az anya -eleve- nem feltétlen örömmel várja gyermekét, akit a születés után is -öntudatlanul bár-, de érzelmileg elutasít. Hozzájárulhat ehhez még az is, ha a gyerek nem olyan neműnek születik, amilyet szülei szerettek volna.” Lux Elvira: Szeretet és szerelem, A Magyar Szexológiai Társaság honlapján, http://www.szexologia.hu/cikkek.html#lux Letöltés: 2011.09.08.

  

A belgiumi Jean-Guy Sartenaer doktor, a prenatális orvostudomány szakértője állítja, hogy az embrió által a terhesség első heteiben átélt élmények döntően befolyásolhatják a felnőtt ember életét. Erről, s az ikertestvér anyaméhben történő elvesztésének traumájáról így nyilatkozik:

„Életünk kezdete meghatározó. Közel minden tizedik ember nem egyedül indult útnak. Érintett embertársainkat vágyálmok, magány és megmagyarázhatatlan bűntudat gyötri.” A.R.Austermann-B.Austermann: Dráma az anyaméhben, Az elveszített ikertestvér Hellinger Intézet 2008. (alcím és 20.o.)

 

3./2. Erikson féle pszichoszociális fejlődés szakaszainak zavarai

„Erikson a fejlődés nyolc szakaszát vélte felismerni a bölcsőtől a koporsóig. Ezeket pszichoszociális stádiumoknak nevezi. Minden életszakasznak megvan a sajátos problémája, krízise, amellyel szembe kell nézni. A személynek sikeresen meg kell oldania minden krízist, hogy felkészülhessen a következő pszichoszociális feladatokra.” L.Atkinson-C.Atkinson.-E.Smith-J.Bem-S.Nolen-Hoeksema: Pszichológia Osiris 2003.(98.o.)

Az egyes korok kríziseinek jó vagy rossz megoldása befolyásolja a fejlődést, a személyiség alakulását.

Témánk szempontjából különösen jelentős az első szakasz, 0-2 év (csecsemőkor) Ezt a szakaszt Erikson az ősbizalom szakaszának nevezi. “Az első életév legfontosabb jegye Erikson számára nem az, hogy a gyermek orális kielégülésre törekszik, hanem az, hogy a gyermek megtanul bízni (vagy nem bízni) a környezetében, mint szükségletei kielégítőjében.” (Uo. 383.o.)

Megélhette-e a csecsemő, hogy fontos a személye, óvják, szeretik, figyelnek rá, kielégítik-e igényeit, úgy és akkor, ahogy neki arra szüksége van, melegség, törődés van-e a családban, ahová érkezik? Átélhette-e a szimbiotikus fázis „oceanisztikus” (Freud 1930) élményét?

Az elég jó anya (Winnicott 1960) gondoskodása, szeretete hatására kialakul-e a gyermekben az ősbizalom? Vagy a bizonytalanság vésődik be, az, hogy a gyermek megtanulja, mindig óvatosnak kell lenni, mindig érheti valami baj, figyelnie kell, védekezésre berendezkedni. A sérülés mértékétől függően alakulnak a következmények a személyiség épülésében, legmélyebb az alapzavar, de lehet ez egyenes út a szorongásos állapotok tartóssá válásához.

  

Bálint Mihály vezette be az őstörés fogalmát. Az őstörés, mint a kőzet geológiai szerkezetében lévő hiba, a lélekben is valami tökéletlenséget, rosszat jelent, valami hiányt, ami javításra szorul, de akkor is soha el nem tűnő nyomot hagy. „ Véleményem szerint az őstörés az egyén igen korai fejlődési szakaszában fellépő biopszichológiai szükségletei és a reá irányuló testi lelki gondoskodás, figyelem és érzelem közötti komoly meghasonlásra vezethető vissza. Az ennek eredményeképpen fellépő hiányállapot csak részben orvosolható.” Szerző a gyermek és a környezetében élő emberek össze nem illését hangsúlyozza, azt, hogy a gondoskodás nem kielégítő a gyermek számára. Pl: hideg, durva, merev, szeszélyes, megbízhatatlan, közömbös, vagy túl-ingerlő, de lehet túlságosan féltő, aggodalmaskodó, meg nem értő, vagy közömbös is. Bálint M: Az őstörés A regresszió terápiás vonatkozásai Akadémia Budapest, 1994. (28.o.)

  

Hamilton a tárgykapcsolat elmélet nyelvén erről így gondolkodik: „A szimbiózis hagyományosan kellemes érzésekhez kapcsolódik, szeretethez, melegséghez, jóllakottsághoz, vagy éppen gyönyörhöz, vagy éppen utalhat kellemetlen élményekre is. A mentális élet mindig szimbiózissal kezdődik, ebből a közegből, mintegy érzelmi tengerből emelkedik ki aztán a valódi szelfünk, s ehhez az állapothoz vágyódunk vissza.” N.G.Hamilton: Tárgykapcsolat elmélet a gyakorlatban, Animula.(15.o.)

Ezt az érzést élhetjük át felnőtt korban az orgazmusban. „Az a meggyőződés, hogy egy másik ember tudja, mit érzünk, hogy figyelmesen hallgat és megért minket, együtt jár a szelf és a másik közötti határ elmosódásával” (uo. 17.o.) Az orgazmus, a szexuális élet zavarai pedig nagy befolyással lehetnek a párkapcsolat minőségére, s így a bizalmatlanság már elvezethet a meddőséghez is.

Az Eriksoni második szakasz, a 2-3 éves kor (kisgyermekkor). Alapkonfliktusa a függés és önállóság, az autonómia, az önkontroll és a megfelelésérzés kialakulása, amennyiben az erre a szakaszra jellemző krízis megoldása sikerül. Ha az előző szakaszban megtapasztalta szülei szeretetét, már nem fél annak elvesztésétől, amikor próbálgatja saját akaratát érvényesíteni. Ha bátorítást kap, megtanulja érzelmeit szabályozni, és büszkeséget érezni saját teljesítménye iránt.

A 3-5 éves kor (óvodáskor) Ismét csak a szülők attitűdje-bátorítása, vagy elriasztása vezethet a gyermek elégtelenségi érzéséhez, bűntudatához, vagy bátor, kezdeményező ember lesz.

A 6-11 éves kor (kisiskoláskor), teljesítmény, avagy kisebbrendűségérzés? Ez az a kor, amikor a gyermek fontos képességeket sajátít el, pl: írást, olvasást, „fizikai készségeket, és a felelősségvállalás képességét, a másokkal való együttműködés képességét. Az e téren mutatott erőfeszítésének, sikerének mértékében alakul ki a kompetencia érzése, míg a sikertelenség kisebbrendűség érzéséhez vezet.” L.Atkinson-C.Atkinson.-E.Smith-J.Bem-S.Nolen-Hoeksema: Pszichológia Osiris 2003.(99.o.)

A 12-20 éves kor (serdülőkor), melynek végén a fiatal személyiség szexuálisan éretté válik és családjától független egyénként határozza meg magát. Témám szempontjából kiemelném a pubertással járó hormonális változások szerepét, különösen, ha ennek következtében a testi érés az átlagosnál hamarabb történik.

A korai érés önértékelésre gyakorolt hatása a lányok esetében éppen ellenkező irányú (a fiúkénál). „A korán érők hajlamosabbak a depresszióra és a szorongásra (Brooks-Gunn és Ruble 1983), alacsonyabb az önértékelésük (Simmons és Blyth 1988), és általában kevésbé elégedettek súlyukkal és külsejükkel, mint a későn érő lányok”

Ha ez a folyamat sikeres, az egyén eléri identitását. “Ez minimálisan azt jelenti, hogy elkötelezte magát egy nemi identitás, egy foglalkozás és egy ideológiai világnézet mellett.”

L.Atkinson-C.Atkinson.-E.Smith-J.Bem-S.Nolen-Hoeksema: Pszichológia Osiris 2003.(100.o.)

Utolsó szakasz, aminek sikere témámban jelentőséggel bír, a 20-40 éves kor (fiatal felnőttkor). Erikson szerint itt dől el az intimitásra való képesség kialakulása, szoros és tartós kapcsolatok kialakítására és fenntartására való képesség, megoldatlanság esetén az izoláció, a partnerek gyakori cseréje, a mély, intim elkötelezettségre való képtelenség.

 

3./3. Anya-gyermek kötődés zavarai

Az anya-gyermek kötődési típusra vonatkozó információkat is hasznos felderíteni. A rögzült kötődési stílus meghatározóvá válik a párkapcsolatban is. Ha nincs meg a bizalom kicsi korban, ha a bizonytalanság vésődött be, ez rávetül a párkapcsolatra, a nő nem fog bízni párjában, bizonytalan lesz, szorongó, ami tudatos, vagy tudattalan szinten is maradhat. A szorongás, mint láttuk (V./1.) hormonális elváltozásokat eredményez, ami a női hormonok egyensúlyának felbomlásához, ez pedig meddőséghez is vezethet.

„Pszichodinamikusan a terhesség, szülés vagy anyaság elhárítása úgy tűnik, a korai anya-kapcsolattal áll összefüggésben” B.Luban-Plozza –W.Pöldinger-F.Kröger: Pszichoszomatikus betegek az orvosi gyakorlatban Animula, 1994. (79.o.)

  

Itt szeretnék szót ejteni az asztmás személyiség kérdéséről annak okán, hogy kliensemnek asztmatikus tünetei vannak. „Az asztmás beteg a függőségi (dependencia) szükséglet kielégítését fojtja el, és így az asztmás roham úgy értelmezhető, mint sírás az anya után. (French és Alexander 1941) … Az asztmásoknál talált legtöbb személyiségjellemző hátterében is az anyától való extrém mértékű függőség áll. Szerzők az asztmás betegeknél a legsúlyosabb problémaként a szeparációs szorongást vélték felismerni, és a betegek vágyai között a védettség iránti vágyat találták legintenzívebbnek. Miközben védettségre, körülölelésre vágyik, a túlzott közelség súlyos szorongást is kivált, és az értelmezések szerint ennek fullasztó hatása van.” Kulcsár Zsuzsanna: Pszichoszomatika ELTE BTK, Nemzeti Tankönyvkiadó 1993. (187-188.o.)

  

„A kötődési mód a személyiség szerveződési színvonalától függ, s egyben része a személyiségképnek… Az első környezeti személyeknek, főként az anyához, az állandó gondozóhoz, majd az apához, a testvérekhez fűződő viszony éppen létfontossága révén mintája marad a további kapcsolatoknak, és az élet során újra és újra ismétlődő mintaként bukkan fel a személy kötődéseinek történetében…a felnőtté válás szakaszától kezdve nagyjából állandó személyiségvonásként marad fenn.” Mérei Ferenc: A pszichológiai labirintus Pszichoteam, Budapest1989. (42.o.)

 

Bowly kötődéselmélete is a családi körülmények hatását hangsúlyozza, melynek következményeként a kötődés 3 alapvető mintáját különbözteti meg.

„1. A biztos kötődés: az egyén bízik abban, hogy szülője (gondviselője) elérhető, készséges és segítőkész, amennyiben ő ártalmas, vagy ijesztő helyzetekkel találkozik. Ezzel a biztonságérzettel merészen vág neki a világ felfedezésének.

2. A szorongásos, dacos kötődés mintája: az egyén bizonytalan, vajon az ő hívására a szülője hozzáférhető-e, kész-e reagálni, vagy fog-e segíteni? A bizonytalanság miatt a gyermek mindig hajlamos a szeparációs szorongásra, szeret másokon csüggni, és gondok vannak a kutató-kereső viselkedésben.

3. Szorongó-elkerülő viselkedést látunk, amikor az egyén nem bízik a segítőkész válaszban, hanem épp ellenkezőleg tartós vagy durva elutasításban részesülhet.Ilyenkor szembetűnő mértékben próbálja az életét mások szeretete nélkül élni, érzelmileg önellátásra rendezkedik be.

+1, a 4. A szorongó-dacos dezorganizált változata bántalmazott, vagy durván elhanyagolt csecsemőknél, ill. amikor az anya súlyos hangulatzavarban szenvedett…ha az anya gyermekkorában maga is testi vagy szexuális abúzust szenvedett el. J.Bowlby: A biztos bázis A kötődéselmélet klinikai alkalmazásai Animula Budapest (117-119 o.)

A minta nem a gyerek karakterének tulajdonítható, hanem egyre inkább a „tulajdonába” megy át, azaz ezt a beléivódott mintát hajlamos átvinni a későbbi kapcsolataira, sőt később saját gyermekével való bánásmódjára is. Megfigyelték, hogy szerves összefüggés van a kötődési minta, és a között, ahogyan az anya saját gyermekkori kapcsolatát írja le a szüleivel.

Bowlby kötődéselmélete elveti a szakaszos fejlődés modelljét, valamint a fixáció és regresszió fogalmát. Ezt a potenciális fejlődési pályák elképzelése helyettesíti, mely szerint a csecsemő születésekor egész sor potenciális lehetőség áll rendelkezésére, s azt a nyalábot, amelynek mentén halad, minden pillanatban az egyén és környezete kölcsönhatása határozza meg. Ezekből a hatásokból emelkedik ki a szülők szerepe, és mindenkor bekövetkezhetnek olyan hatások, melyek a gyermek fejlődési pályáját kedvező, vagy kevésbé kedvező irányba befolyásolják.

„Ez a folyamatosan fennálló fejlődési potenciál képesség az örökös változásra, és lehetőséget kínál a hatékony terápiára.” (uo.176.o.) Mintha Jung és Rogers szavai csengenének vissza ebben a mondatban.

 

3./4. Házasság és a hozott családi minták

“Fontos leszögezni, hogy a fogamzóképesség-meddőség legelhanyagoltabb tényezőinek egyike a házasság, mint rendszer” Szendi Gábor: A női funkcionális meddőség evolúciós értelmezése Mentálhigiéné és Pszichoszomatika. 2007, 8(1):5-48.

Lily Pincus és Christopher Dare a házasság tanulmányozását általános vezérelvekre alapozzák.

1. “azok a motívumok, amelyek miatt az emberek házasságot kötnek és amelyek miatt a házasságok fennmaradnak és a maguk sajátosságai szerint alakulnak, nagyban tudattalanok.”

2. “a résztvevők számára tartós kapcsolatokat rendszerint a szükségletek, vágyak és félelmek kölcsönössége és egymást kiegészítő volta működteti.”

3. “a házassági szerződést létrehozó tudattalan vágyak és félelmek nagyrészt a korai (különösen csecsemő- és kisgyermekkori) kapcsolatokból származnak.

Szerzők nézete szerint a fejlődési szakaszokbank keltődő szükségleteket és vágyakat sosem lehet teljességgel kielégíteni, melyek tudattalanul ott vannak a későbbi tudatos szükségletek hátterében. L.Pincus-Ch.Dare: Titkok a családban A meghitt kapcsolatok rejtett rétegei Animula Budapest, 2007. (33-42 o.)

 

Dorothy R. Freeman szerint napjainkban a hagyományos házasság drámai átalakuláson megy át, a fiatalok nehezen tudhatják, hogy mit várjanak a házasságtól. Egyre gyakoribb a partnerszerű házasság, melyekben az egyéni szerepek sokszor nincsenek jól definiálva, ami sok konfliktus forrása lehet. Vallja, hogy a házasság nem készáru, hanem inkább egy fejlődési folyamat, mely állandó befektetést igényel a felektől, amíg a család fennáll.

Meglehetősen uralkodó nézet, hogy a házasság legfontosabb szempontja az együttlét és az intimitás. Valóban, a gondolatok és érzések megosztásának lehetősége – szomorúságtól az örömig, bosszúságtól az elragadtatásig – lényeges a jó partneri kapcsolat kialakításához, de az is nagyon fontos, hogy el tudják fogadni a különbözőségeket, meg tudják tartani különvalóságukat, függetlenségüket. A pár végül is nem két babszem egy hüvelyben, hanem két különálló és önállóan fejlődő személy” D.R.Freeman:Házassági krízisek Animula (22.o.)

 

Bakó Tihamér a funkcionális meddőségben szenvedő párok interperszonális működéséről így ír, igazolva a felvetés jogosságát: „…jellemzőnek találtuk a szegényes együttműködést, a passzivitást, a személytelen kommunikációt, az interakció kényszeredettségét” Bakó T.: A funkcionális meddőség intrapszichés vonatkozásai egy eset kapcsán Thalassa (17) 2006, 2-3.(209.o.) 

  

„Vajon az egybekelők meglazították azokat a korábbi érzelmi kötődéseiket is, amelyek zavarhatják az új egységet? Milyen mértékben uralják az új házasságot a szülők, akár tudatos az, vagy sem?...kívánatos, hogy a fiatalok felnőtt kapcsolatot ápoljanak szüleikkel…” D.R.Freeman:Házassági krízisek Animula (20.o.)

  

Milyen mintát hoztak otthonról a felek? Milyen volt a kommunikáció a meddő párok szülei között, volt-e törődés, bensőséges kapcsolat, intimitás, vagy az érzelmek kihűltek, akár végletes ellenérzések, konfliktusok, alkoholizmus, fizikai brutalitás is megjelent köztük? Esetleg a szülők egymás elleni harcukba bevonták a gyermeket is? Milyen játszmák folytak, és folynak, milyen szerepet osztanak a gyermekre? Ezekre a kérdésekre ad választ Virginia Satir könyvében:

„A szülők, anélkül, hogy ez világos lenne számukra, gyermekeik szerelmi és szexuális énjének építőmesterei…Az emberek gyakran olyan házasságot hoznak létre, amely a saját szüleikére hasonlít. Nem öröklődésről van szó, egyszerűen csak a családi mintát követik.” V. Satir: A család együttélésének művészete Coincidencia Budapest,1999 (141.o.) 

„A családi élet olyasmi, mint egy jéghegy: a legtöbb ember csak a tizedrészét veszi észre annak, ami valójában történik – és gyakran azt hiszi, hogy ez minden, ami létezik.” (uo.15.o.) 

Szerző családterápiás munkája során megfigyelte, hogy minden problémás családra jellemzőek a következő ismérvek:  

  1. valacsony önértékelés
  2. vindirekt, bizonytalan, nem igazán őszinte kommunkikáció
  3. vmerev, embertelen, nem megbeszélhető, örök érvényű szabályok
  4. va társadalommal való kapcsolat félelemmel teli, hibáztatásra és alárendelődésre épül

A gyermekként szerzett negatív tapasztalatok eredményezhetnek-e meddőséget is? A fenti pontokban megjelenő zavarok külön-külön is eredményezhetnek szorongást, aminek, mint láttuk, hormonális következményei vannak. Ezért erre a kérdésre igennel kell válaszolnom!

Satir fontos kommunikációs eszköznek tartja az érintést, mely érzésének megtapasztalása, mint tabu, sokak neveltetéséből kimaradt. „Sok ember örömtelen, terméketlen szexuális életének nagy részban az érintést tiltó tabu a magyarázata”

 

Dorothy R. Freeman így ír erről: „A szex természetesen a házasság fontos és vitális része. Gyakran azonban mágnesként működik, amelyhez valósággal hozzátapad minden más forrásból keletkező elégedetlenség.” D.R.Freeman:Házassági krízisek Animula (22.o.)

 

Fontos megemlíteni az egyszülős családot, jelen dolgozatban a lánygyermek szempontjából. Erről Satir így ír: „Az egyszülős család lánygyermeke szintén torzult ismereteket szerezhet a férfi-nő kapcsolatról. A nőiséggel kapcsolatos attitűdjei a teljes alárendelődéstől addig az érzésig terjedhetnek, hogy mindent önmagának kell megcsinálnia, és teljesen függetlenné kell válnia.” (Uo.155.o.)

 

Érettek-e a partnerek a felelősség vállalására, az elköteleződésre? Bízik-e a nő a párjában? A „papír”, azaz a házasság nem old meg semmit, halljuk sokszor. Pedig ez a papír a felelősség felvállalására való törekvés komoly kifejeződése a másik felé, ami a biztonságérzés, a bizalom kérdését feszegeti, hiánya a szorongást indikálhatja, aminek aztán pszichoszomatikus tünetei is jelentkezhetnek. (pl: szorongás, depresszió, asztma, kényszeresség, alvászavar, pánikbetegség)

Mérei F. így szól erről: „Az érzelmi stabilitás az érzelmi vegyértékek tartós lekötődésének, az érzelmi megbízhatóságnak a jelölője. Az új és új társas ingerekre könnyen reagáló személy kevesebb vegyértéket tart állandó kötésben, érzelmileg csábíthatóbb. A stabil érzelmi kötődés nem mond ellent a kapcsolati érzékenységnek, hanem a kötődési megbízhatóságot, mint személyiségvonást jelzi, az érzelmi érettség mutatója. Az érzelmi stabilitás képessége a személyiség kötődési jellemzője, ez a felelősségvállaló, elkötelezett, „talpig nehéz hűség” képessége.” Mérei Ferenc: A pszichológiai labirintus Pszichoteam, 1989. (43.o.)

 

Bakó Tihamér fogalmazza a funkcionális meddő párok vizsgálata során szerzett tapasztalatairól: „azt figyeltük meg, hogy a gyermekvállalással járó közös felelősségérzet, az egymásra hagyatkozás és a bizalom légköre nem adott, illetve egyfajta kollúzióra épült.” Bakó T.: A funkcionális meddőség intrapszichés vonatkozásai egy eset kapcsán Thalassa (17) 2006, 2-3.(209.o.) A kollúzió tartósítja a kapcsolatot, reményt kelt a megértésre, ugyanakkor megoldási képtelenséget is hoz, mert azonos megküzdési eszközök hiányoznak mindkét fél képességeiből. 

 

3./5. Veszteségek, titkok, transzgenerációs hatások

Szót kell ejtenem a transzgenerációs hatások, a családi tudattalan szerepéről is, mivel magam is találkoztam olyan esettel, ahol a nő édesanyja, de nagymamája is nehezen fogant meg, vagy több spontán vetélést élt át. Ezen traumák ismétlődésétől való félelem, illetve fel nem dolgozottságuk is vezethet az anyaság tudattalan elutasításához. Füzesséry Éva így ír erről: „A lényegbeli nehézség abban áll, hogy a tudattalan nem ismeri a történelmi időt. E tényt megnehezíti az, hogy mindig több generációról van szó, s az elfojtott, vagy kizárt események átélésének nyelvi anyagát nem mindig maga az alany hordozza, mert az az előző generációban vagy még régebbi szinten rejtőzik.” Füzéressy É.: A családi tudattalan transzgenerációs hatásai Thalassa (5)1994.1-2. (76.o.) 

 

Gyermekkori veszteségek, szülők, testvérek korai halála, esetleg hosszú, nehéz betegség, nagyon idős, beteg nagyszülők, dédszülők jelenléte és halála, a megrekedt gyász és a hozzá társuló szorongás, bűntudat, önvád, vagy szégyen által szintén lehet lelki gát a megfoganáshoz.

 

Bálint Mihály (1994) szavaival élve a trauma olyan, mint a folyón úsztatott fa, amely összetorlódik, eltorlaszolja a folyó egy szakaszát, az áramlás elakad, gátakba ütközik. Szimbolikájával az elzáródott petevezetéket juttatja eszembe, melyen az érett petesejt elakad, nem tud a méhbe átjutni.

 

„A gyermeknek szüksége van a gyászolásra, és joga van hozzá. Ha az ő veszteségét nem ismerjük el, vagy elküldjük őt otthonról, amit esetleg még büntetésnek is foghat fel, akkor nem a fájdalmas szituációból mentettük ki, hanem megtagadtuk a gyászoláshoz való jogát és fokoztuk szenvedését” Fogalmazza meg Judy Tatelbaum: Bátorság a gyászhoz Pont Kiadó Budapest, 1998. (60.o.) című könyvében. 

 

„Pszichoterápiás munkánk során sok olyan történettel találkozunk, ahol a családi szégyen, illetve bűntudat generációkon ível át, és határoz meg egy-egy viselkedést, érzést. A családi titok, szégyen, bűntudat rátelepszik a következő nemzedékre…A szégyen és bűntudat sokszor együtt járó lelki jelenség. Szorongást, alapvető feszültséget, rossz érzést okoznak. Talán ezek azok a komponensek, amelyek nemzedékről nemzedékre örökítődnek át.” Irja Bakó Tihamér, aki ennek az érzésnek a megjelenítését pszichodramatikus eszközökkel segíti elő, így feloldva, lezárva a „nyitva hagyott” emlékezetet. Dr.Bakó T.: Sorstörés A trauma lélektana egy pszichoterapeuta szemszögéből Psycho Art Budapest, 2009. (140.o.)

 

3./6. Személyiségzavarok

“a személyiségzavar várhatóan komolyan befolyásolja az egyén életének legtöbb területét, beleértve a munkahelyi és iskolai viselkedést, a kortársi és családtagi kapcsolatokat, illetve a szelf-érzetet és mások érzékelését tükröző kognitív és érzelmi működést, illetve a valósághoz való viszonyt általában.” PF.Kernberg at al: Személyiségzavarok gyermek és serdülő korban Animula Budapest (11.o.)

Szerző vizsgálja a kötődési típusokat, személyiségvonásokat és a személyiségzavart gyermekkorban és serdülők közt is. Fontos megállapítást közöl: “El kell fogadnunk, hogy a személyiségvonások és –zavarok változhatnak és gyakran változnak is, nemcsak gyermek- és serdülőkorban, hanem felnőtt korban is.” (18.o.)

Vélekedésem szerint a meddőség kialakulásában szerepet játszhat a személyiségzavarokat kísérő szorongás és pszichés háttér, főleg hisztrionikus, kényszeres, elkerülő és a dependens személyiségzavarokkal, illetve ezek keveredésével találkozhatunk. A segítő szakembernek tudnia kell felismerni ezeket, és felmérni saját szakmai kompetenciájának határait.

 

4. Mindezek kísérője: a szorongás

A szorongás kiterjedt irodalmából csak egyet szeretnék idézni, Mérei Ferenc munkáját. Témánk szempontjából pontos összefoglalást kapunk tőle, segít megérteni a testi-lelki gátoltság lényegét, mely tartós fennállása esetén elvezethet a meddőség kialakulásáig is.

„ A szorongás a félelem előzményi állapota, előformája. Tárgy nélküli, diffúz, bizonytalan, kínzó feszültség. Nem ölt alakot úgy, mint a félelem…A szorongásnak nincs arca, csak ködös képe. Ez pedig veszélysejtésként, nehezen elviselhető nyugtalanságként bukkan fel. Alattomos támadásait a hangulat és érzelmek hullámverései, alig megindokolható zavar, lehangoltság, kínos feszengés vagy cselekvésbénító gátoltságérzések jelzik. Névtelen támadó, első, leggyakoribb jele az átélésben a fizikai tünetekkel kísért vegetatív nyugtalanság, az érrendszernek, az emésztőrendszernek, zsigereknek a működési zavaraiban érhetjük tetten….Fokozatainak színképe a még elviselhetőtől a kórós, tűrhetetlen fokig, az adaptációt szolgáló szinttől az alkalmazkodást bénító szintig terjedhet.” Mérei F: A pszichológiai labirintus Pszichoteam, 1989 (40.o.)